Nyár u. 56.
Megnézem a térképen: Nyár u. 56.

Saroktelken, zártsorú, utcafrontos beépítésben álló iskola, az utcával párhuzamos tömeggel és tetőidommal. Az épület sarka átlósan lecsapva, bejárata a Tornyai utca felől.

Az iskola jellegzetes épülete a szecesszió hullámzó formáinak kissé sematizált alkalmazására példa. A stílusirányzat nem tudott a megelőző korszakok – barokk, klaszszicizmus, eklektika – építészetéhez hasonló hatást gyakorolni a mezővárosi kultúrára, legtöbbször csak egyes – a "nagyobb összefüggésből" kiragadott  elemeinek szervetlen, applikációszerű alkalmazására került sor. Az attika itt is kicsit idegen az egyébként eklektikus ízű épülettől. A földszintes iskola felépítése, homlokzatának kissé száraz, historizáló, szecessziós részletképzése alapján, a XIX-XX. század fordulójára tehető. Homlokzatának axisaiban szegmensívzárású, keretezett nyílások vannak. A síkban tartott homlokzati tagozatrendszert és annak alapsíkját is téglából képezték ki.

Francisztiné Molnár Erzsébet: Hódmezővásárhelyi Oktatástörténeti Album. A kezdetektől 2006-ig c. kötetéből:

„A négy tantermes, igazgatói lakással ellátott iskolát először a Görbe és Kistöltés utcára tervezték. Az 1911. június 30-án megtartott közgyűlés a legkedvezőbb ajánlattevőknek, Matók Imre és Szűcs Pál társvállalkozóknak adta az építés jogát. Közben úgy döntöttek, hogy hat tantermet építenek, és a vizet az Almási utca sarkáról vezetik az iskolához, ezért a kútfúrástól eltekintettek. Az építkezést 1912. október 24-én fejezték be, a felülvizsgálatra 1913. január 18-án került sor. A hat tantermes új iskola Török János Nyár u. 40. és Dezső Mihály Nyár u. 42/a szám alatti telkén épült fel, és mint Állami Elemi Népiskola működött. Három tanterem 67–67 m2, a többi egyenként 62, 59, 32 m2 nagyságú.

Az iskola olyan kis udvarral rendelkezett, hogy a gyerekeket nem lehetett a szabadban tanítani, mindig csak egy csoport lehetett kint. Az is gondot jelentett, hogy a sarokra épült iskolát két utca határolta, „melyek közül különösen az egyiknek olyan nagy a kocsi forgalma, hogy száraz idő esetén nemcsak az utca van állandóan porfelhőben, hanem a por jelentős mennyiségben az iskola udvarára is behatol. A zaj is nagy, nem lehet tanítani.”

1940-ben a Délvidék visszafoglalásával a katonaság igénybe vette az iskolát, ezért a tanítás csak szeptember 19-én kezdődött. Az 1940-es statisztika szerint a 6 tanterem nagysága összesen 407 m2. (négy terem 64-és 67 m2 közötti, egy 55 m2, egy pedig 32 m2.), az udvar 670 m2. Minden tantermet mosdóállvánnyal, mosdótállal és törölközővel láttak el azért, hogy a rászoruló gyermekeket  tisztaságra szoktassák.

1944-ben a szolgálati lakást tanteremmé, és nevelői szobává alakították. 1948-ban az államosításkor az (alsó) külső Klauzál és a Nyár Utcai iskolát IV. sz. Általános Iskola néven összevonták, és Susáni Általános Iskola néven működtek tovább.

1959. november 7-én nagyszabású névadó ünnepélyt rendeztek, ahol felvették Dózsa György nevét.

Az 5.760 m2 területű iskola közel fél évszázada tervezett emeletráépítése 1983-ban megvalósult. A szomszéd telken lévő régi építésű szolgálati lakást lebontották, és egy új épületszárnnyal gazdagodott az iskola. A földszinten kettő, az emeleten egy tanterem és könyvtárhelyiség épült. A következő évben folytatódott a bővítés. A padlástérben tanterem, a földszinten vízöblítéses WC, szertár és kazánház épült. 1987-ben újabb kisajátítással 4 tantermet alakítottak ki.

A gyermeklétszám folyamatosan csökkent, 1996-ban megszűnt önállóságuk és a Kiss Lajos Általános Iskola tagintézményeként működtek tovább. „