A város építészetéről
Városháza (46.413973, 20.316970)
Kossuth tér 1. (Műemléki védelem kezdete: )
Épült 1893.
Ybl Lajos építész által tervezett városháza építését 1892. március 14-én kezdték meg, 1892. április 12-én került sor az ünnepélyes alapkő letételre. Az építési munkálatokat 1893. augusztus 2-án fejezték be az ünnepélyes avatására 1894. január l8-án került sor. Az épület a kor elterjedt eklektikus stílusában készült, túlnyomóan reneszánsz elemek (rusztika, ballusztrád, emberfejes zárókövek, gyümölcsfüzér, timpanonos szemöldökpárkány stb.) alkalmazásával. Hossza: 123 m, szélessége 50 m, a körjárós torony magassága 57 m, a körjáró magassága 37 m. A városháza a városkép leghangsúlyosabb épülete és az ország egyik legmonumentálisabb városháza, amely horizontálisan tömegével uralja a főteret. Tanácstermében 6 falra függesztett, 2x1 méteres, félkör záródású keretes, egész alakos festményt találunk. Kiemelkedő esztétikai értékű ezek közül Tornyai János, a város egykori földesurát, a kuruc generális Bercsényi Miklóst megjelenítő festménye. Vastagh György festő művésznek három műve is látható a díszteremben. Az idős Kossuthot ábrázoló festménye 1880-ban készült, amikor a város díszpolgárrá választotta Kossuthot. Ugyancsak Vastagh György alkotta az 50-es években eltávolított, de 1991-ben visszakerült Erzsébet királynét és Ferenc Józsefet ábrázoló pannókat. Szintén Tornyai János műve a Deák Ferencet ábrázoló kép. A II. Rákóczi Ferencet megörökítő festményt Kemenszky Árpád készítette. Amíg Ferenc József és Erzsébet királyné „száműzetésben” volt. Kurucz D. István festőművész Szántó Kovácsot és Táncsics Mihályt ábrázoló festményei voltak a díszterem falán. Jelenleg mindkét mű a díszterem előcsarnokában található.
Alig készült el a városháza, 1894. április 21-én Póka László alkapitány az Általános Munkás Olvasóegylet iratait, könyveit lefoglaltatta, Szántó Kovács Jánost és több társát letartóztatta. A földmunkások, kisparasztok, kiskereskedők, napszámosok, segédek ostromgyűrűbe fogták az újonnan épült városházát. A tömeget a lőfegyvert használó csendőrök és a Szegedről átvezényelt huszáregység oszlatta föl. A földmunkások pere 1895. március 5-én kezdődött a városháza nagytermében. 123 személy ellen emeltek vádat. Szántó Kovácsot törvény, osztály és tulajdon elleni izgatás vétsége miatt, valamint hatóság elleni erőszak bűntette miatt 5 évi börtönre és 10 évi hivatalvesztésre ítélték
A századforduló reprezentációjának megfelelő tágas hivatali szobákat 1945 után átalakították, válaszfalakkal kisebb dolgozószobára osztva azokat. A toronysisak 1970-ben elektromos vezeték rövidzárlata, a díszterem és tetőzete 1971-ben kémény tűz miatt leégett. Ekkor repedt meg a Walser Ferenc, budapesti harangöntő által 1892-ben készített 1000 kg-os harang, amely műkő hasábra helyezve a Kossuth téren látható. A díszterem eredeti színes üvegablakait Lantos Györgyi tervei alapján 1997-ben helyreállították.
Serház (46.424399, 20.344310)
Serház tér 2-4. (Műemléki védelem kezdete: )
Épült 1804-1806.
A serfőzés is a földesúri jogokhoz tartozott. Ennek gyakorlására telepítette Károlyi Sándor 1726-ban Paró József serfőzőt Vásárhelyre. Az ekkor üzembe helyezett serfőzde azonban tönkrement, ennek pótlására megközelítően a régi helyen építtette fel a Károlyi uradalom a ma is álló épületet. Az építkezés 1804 szeptemberében kezdődött, de az első évben csak az alapok kiásásáig jutottak, majd a következő évben lett kész a húsz részre tagolt pince. A klasszicista stílusú 170 m hosszú, 14 m széles zsindelytetős, vastag falú, bolthajtásos, masszív épület az utca felől magasföldszintes, udvari részén egyemeletes kiképzésű. Az üzemi helyiségeken kívül ebben az épületegységben nyert elhelyezést a serfőző mester és a munkások egy részének lakása is. Az udvaron ezen kívül még pintérműhely, raktárak, istállók és egyéb gazdasági építmények is voltak. Az épületet 1873-ban a város megvásárolta a Károlyiaktól. 1880-tól huszár laktanyaként, keleti sarkában kórházként hasznosították. Működött benne ezen túl óvoda, szegény menhely, a század elején pedig a Kalmár rostagyár és a városi kertészet is. A két világháború között méntelep volt benne. 1950-től pedig különböző neveken (Tangazdaság, Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság, Hód-Mezőgazda Rt.) állami gazdasági központként hasznosult.
Két helyiségét 1903-ban Tornyai János műterem céljára kapta meg a várostól. Itt dolgozott, Rudnay Gyulával és Pásztor Jánossal megosztva a szobákat, egészen 1918-ig. A második világháború után egy helyiség ismét művészeti célt szolgált. 1956 nyarán Szalay Ferenc, Németh József és Keserű Ilona festőművészek több hónapon át dolgoztak itt. Szalay Ferenc ekkor alkotott két seccója közül az egyik szintén lovas témájú, ma is megvan, a másik az 50-es évek egyik átalakításának esett áldozatul.
Az udvarban Szabó Iván Játszó csikók című szobra látható.
Csúcsi fazekas ház (46.429628, 20.3253083)
Rákóczi u. 101. (Műemléki védelem kezdete: )
Épült a XIX. században.
Vásárhely a XIX. század második felében az ország legnagyobb fazekas központja volt. A nagy létszámú fazekasság termékei eljutottak az ország minden részére, sőt külföldre is. A Fazekasház a csúcsi városrész mestereinek állít emléket, akik a 20. század elején a város fazekasai között is legszegényebbeknek számítottak. A csúcsi rész mestereinek kerámiája eltér az újvárosi és tabáni fazekasok munkáitól. Jellemző volt rájuk a fehér alapon, kobaltkék mázas díszítés, amely az 1860-as évektől vált népszerűvé. A fehér alap miatt nevezték a csúcsiakat fehéredényösöknek vagy porcolányosoknak. Edényeik vékonyabbak, finomabbak voltak s a kobaltkék máz miatt drágábbak is, mint a másik két városrészben készült kerámiák. Jellegzetes edényük a formástál amely nem korongon készült, hanem formában. A ház utolsó tulajdonosa Vékony Sándor (1913-2000) fazekas volt, aki 1956-ban Népművészet Mestere címet kapott. A 19. század második felében épült ház eredeti beosztása: szoba, konyha, kamra. Így vásárolták meg Vékony Sándor szülei 1914-ben. Apja azonban az első világháborút követően meghalt, anyja pedig férjhez ment Csikós István tálashoz, aki odaköltözve a kamrát rendezte be műhelynek. Az épületet a mesterség igényeinek megfelelően többször is átalakították. 1956-ban nyitották össze a kamrát a már beépített eresszel. A 19. században a fazekasok a szobát használták műhelynek is. A korong az ablaknál volt, az agyagot a szoba közepén taposták. Itt azonban már csak télen szárították benn a szobában a félkész edényeket. Ekkor a mennyezet gerendáira vastag fenyődeszkákat, úgynevezett lázsafákat erősítettek, ezekre rakták a félkész edényeket. A szobában az ajtótól balra a padkás kemence áll, a kuckóban a fogassal. Balra, a sarokban barna színű flóderos ágy látható, gyári készítésű ágytakaróval letakarva. A szoba utca felőli részének másik sarkát az asztal és a sarokpad tölti ki. A ruha tárolására szolgáló sublót tetejét porcelánedények díszítik, a falon családi képek, szentképek kaptak helyet. A konyhában eredetileg szabadkémény alatt főztek, melyet az 1920-as években bontottak el. Ekkor tették ki a konyha közepén álló égetőkemencét is a színbe. Vékony Sándor idejében a mesterség gyakorlása már teljes mértékben a műhelyben folyt. Így a mai napig itt láthatók a fazekasság szerszámai: a lábbal hajtós fazekaskorong, a festékőrlő, melyet gyakran a mester felesége forgatott, valamint a kisebb kéziszerszámok. A műhely melletti helyiségbe áll az égetőkemence, melyet maga Vékony Sándor épített föl rekonstrukcióként a kiállítási célra felújított házban. A Rákóczi utcában álló házat 1973-ban vásárolta meg a Finomkerámia Ipari Művek a mestertől, s 1974-ben a múzeum anyagából berendezve, kiállítóhelyként nyitották.
(forrás: http://www.tornyaimuzeum.hu/cikk/2012/05/30/csucsi-fazekashaz)
Lakhati Katolikus Népiskola (46.425599, 20.326724)
Szt. István u. 71. (Műemléki védelem kezdete: 2013)
Épült 1852.
A Szent István utcán, már a XIX. század első felében működött egy iskola, amely 1845-ben felújításra szorult. A katolikus egyház az első lakhati elemi, három tantermes, tanítói lakást is magába foglaló népiskolát 1852-ben építtette a Szent István és a Kocka utca sarkán. Az 1904–1905-ös tanévtől a Lakhati Iskola nevet, a Szent István utcai név váltotta fel. 1927-ben a három tantermes iskolát kettővel bővítették. Az intézmény főépülete a Szent István utca hosszúságában 39 méter, majd L alakban a Kocka utca mentén 30 méter hosszú. Az épület szélessége 11, a falmagassága 4 méter. Az 5 tantermes iskolában még egy iroda, egy szertárhelyiség, és egy 2 szoba-konyha-kamrából álló bérlakás volt. 1950. május 25-én hivatalosan is az Államkincstár kezelésébe került ez a katolikus egyház tulajdonában lévő iskola.
(forrás: Francisztiné Molnár Erzsébet: Oktatástörténeti album Hódmezővásárhely: a kezdetektől 2006-ig.)
Présház [Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola] (46.419829, 20.329233)
Szt. István tér 2. (Műemléki védelem kezdete: )
Épült 1790-1792.
A Károlyi uradalomnak a 18. század végén már elég jelentős szőlőterülete volt a határ különböző (Aranyág, Papere, Sarkaly, Máma) részein. Az 1789-es művelési ág kimutatásban 1872 hold szőlő szerepel. Egyrészt a földesúri birtok saját termésének földolgozására, másrészt a lakosság által beadott szőlő és bor földolgozására és tárolására a vásárállás szélén Josef Bitthauser tervei alapján 1790-1792 között présházat építtetett. A 60 m hosszú földszintes, zsindelyfedésű épületben helyet kapott a pintér és a kulcsár is, alatta pedig pincék húzódtak. A 19. század húszas éveiben szabadon álló, udvari szélső folyosós téglaházat építettek klasszicista stílusban. 1848-ben kórház volt, majd hadifoglyokat őriztek benn. A város 1873-ban megvásárolta. A szőlők kipusztulása után az épület elvesztette eredeti rendeltetését. Ezután egy részében szeszfőzde és kimérő, másik részében pedig mértékhitelesítő működött. Többi helyiségei oktatási célt szolgáltak. Gazdasági felső népiskola, valamint alsó fokú ipari és kereskedelmi iskola működött bennük.
Alapvető változást hozott az épület sorsában az, hogy 1892-ben átépítették, és az ország harmadik óvónőképző intézete kezdte meg benne az Alföld egészére kiterjedő tevékenységét. Az épület szűknek bizonyult, és a Vöröskereszt utcai szárnnyal 1896-ban kibővítették. Részben az ország területvesztése, részben a gazdasági nehézségek miatt megszüntették az óvónőképzőt és helyette 1930-tól leánylíceum, majd gimnázium illetve I 948-tól tanítóképző intézet céljait szolgálta az épület. 1957-től a Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola, majd 1981-től a Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskola használja.
Németh László 1945 utáni belső emigrációjában 1947 májusától 1948 februárjáig az épület igazgatói lakásában lakott.
Evangélikus templom, lelkészlak és iskola együttese (46.416709, 20.324333)
Petőfi u. 15. és Márton u. 1. (Műemléki védelem kezdete: )
Épült 1841-1844.
A Felvidékről származó evangélikus iparosok száma a 18. században még csekély volt, nem alkottak külön egyházat. A református templomba jártak istentiszteletre. 1791-ben már olyan szép számmal éltek itt, hogy iskolára volt szükségük. Engedéllyel gyűjtést rendeztek, és 1794-ben a Márton utcában a jelenlegi iskola (Márton u. 1) helyén egy házat vásároltak, ahova olyan tanítót kértek, aki a gyermekek tanítása mellett a lelkészi teendőket is ellátta. Az engedélyt megkapták, és 1796-ban meghívták Koncsek Márton felszentelt papot, aki a megszerzett ház mellé épített imaházban hétköznap tanított, vasár- és ünnepnap istentiszteletet tartott. Ezután sikerült nagy telket szerezni egy öreg kis házzal, ahol ma a templom, és a volt paplak áll. 1803-ban a két telken felépült az első iskola, a templom és az első paplakás. Az 1808-as nagy tűzvészben porrá égett minden, de rövid időn belül újjáépítették. A 19. század közepére anyagilag megerősödve 1841-ben a mai Petőfi utcán megkezdték a templom építését, melyet 1844. május 8-án szenteltek fel. 1861-ben új paplakot építettek, a régiből iskola és tanítói lakás lett. 1878 júliusában új iskolai terem épül, majd 1905-ben új iskola épül. Ebben kap helyet az iskola terem, az egyháztanács terem, a tanítói és harangozó lakás. Orgonát azonban a templom csak 1910-ben kapott
Tiszttartó ház (46.414977, 20.322160)
Andrássy út 13. (Műemléki védelem kezdete: )
Épült 1794.
Az első tiszttartói ház építésének időpontjára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre pontos adatok. Szeremlei Sámuel az 1750-es éveket tartja valószínűnek. Az ekkor fölépült, ólomkarikás ablakú házban 3 szoba állt a tiszttartó rendelkezésére. A 45 m hosszú és 8,8 m széles épület alatt két pincét alakítottak ki. A mai épület terveit Kopold Imre mérnök készítette, és az uradalom házilagos kivitelezésében 1794-ben épült fel. Az 1802. évi bővítés után és az 1808. évi tűzvész miatti átalakítás eredményeként alakult ki végső formája. Nevezték tiszttartó háznak, inspektorális kvártélynak és urasági háznak is, mert ebben volt a földesúr Károlyi grófok tiszttartójának lakása. Fönntartottak azonban a földesúr számára is külön 3 szobát. Ezen kívül az épület irodát, levéltárat és gazdasági rendeltetésű helyiségeket foglalt magában. Az itt székelő inspektor irányította a Károlyiak alföldi birtokainak mind a négy (Vásárhely, Szentes, Csongrád, Békéscsaba) uradalmát. 1902-ben a római katolikus egyház megvásárolta. Ettől az időtől egyházi célokat szolgált, és "gróf Károlyi katolikus háznak" nevezték. 1943-ban a Közellátási Hivatal, 1953-1954-ben a Zeneiskola működött itt. 1960-ban a Könyves utca 5. szám alól ide költözött a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A római katolikus egyház 1997-ben visszakapta régi tulajdonát és mint közösségi ház működik.
Az urasági kvártély akkor uralkodó klasszicista stílusában, a magyar vidéki udvarházaknak megfelelően széles, nyugalmas, tömör kiképzéssel készült. Az épület jól tagolt, földszintes tömege széles timpanonjával a két magas épület (római katolikus templom és Állattenyésztési Főiskola) között pihentető átvezetést ad a városképben. Az épület kiegyensúlyozottságát a horizontálisan, nagy léptékben tagolt kváder-vakolás is elősegíti. A folyosó fehérre meszelt boltívei hangulatossá teszik az udvari részt.
Belvárosi római katolikus plébánia-templom és plébánia (46.415000, 20.321194)
Andrássy út 11. (Műemléki védelem kezdete: )
Épült 1754-1758.
A reformáció idején a város lakosságának jelentős része áttért az új hitre. Ez időben a Solti halmon állt „kő képhez”, a szájhagyomány szerint, búcsújáró helyként jártak a környék katolikusai. Még a 18. század elején is viszonylag kevés katolikus élt a városban, akiket azonban a város új földesura, gróf Károlyi Sándor jelentősen támogatott, és 1727-ben felállította az önálló hódmezővásárhelyi plébániát. 1723-ban Széplaky János birtokkormányzó a kegyúr utasítására a Kinizsi és Károlyi utca találkozásánál kápolnát építtetett, amelyet azonban hamarosan lebontottak, és 1731-ben, ugyancsak gróf Károlyi Sándor költségén a Szentháromság tiszteletére újabb templomot építtettek a mai Andrássy utca elején. Ez sem bizonyult azonban megfelelőnek, ezért új, szilárd építőanyagú templom építéséhez 1754-ben fogtak hozzá. Az építkezést 1758-ban fejezték be és a régebbi vályogfalú, nádtető s templomot egyidejűleg lebontották.
A katolikusok létszáma a Lakhat és a Lóger városrészek 18. századi betelepítésével erőteljesen növekedett. A barokk stílusú egyhajós templomot Ybl Miklós tervei szerint 1860-ban, két oldalhajóval bővítették. Az így kialakult templom hossza 36 méter, szélessége 27,50 méter, magassága 12 méter, a torony magassága 24 méter. Az épület a barokk és a klasszicista stílusjegyeit hordozza. A homlokzaton elöl és hátul, barokkosak és harmonizálnak a középhajó homlokzatával. A főhajó fiókos dongaboltozatú, az oldalhajók csehsüveg boltozatúak. A szentély ablakai színes üvegűek. Ugyancsak a barokk korból származnak a Szent Istvánt és Szent Imrét ábrázoló, Inzám János alkotta szobrok. Szintén az ő alkotása a szépen faragott szószék 1760-ból. A mellékoltár Nepomuki Szent János festménye 1788-ból való. Az oltárépítmény Szent Péter és Szent Pál szobrait Csajághy Márton és neje 1873-ban bécsi kiállításon vásárol ták és ajándékozták a templomnak. A Mária oltár 1903-tól a Domonkos nővérek intézetének kápolnájában állt, és onnan 1950-ben helyezték át a templomba. Jézus keresztútjának 14 képe, valamint a templombelsőben lévő többi szobor a 19. Század végéről származik.
A templomkert főutcához közeli részén 1796-ban fölállított keresztet 1966-ban a templom mögé, a szentély falához helyezték át.
Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár bérháza (46.414832, 20.319089)
Andrássy út 3. (Műemléki védelem kezdete: 2013)
Épült 1896.
Városunk egykori pénzintézete, a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár, más néven Nagytakarék – (Kossuth téri) széképületén kívül – saját céljaira kétemeletes bérházat építtetett 1896-ban, az Andrássy utca 3. számú telken. Az eredeti homlokzatát részben elvesztett, több ízben átalakított épület Przybilla Gyula építész tervei alapján, Kovács Sándor helybeli építőmester kivitelezésében, és Siletti Fortunato olasz szobrász díszítő munkájában készült. Eredeti rendeltetését bő két évtizedig szolgálta, mely után – 1917-ben – a pénzintézet egy magánszemélynek adta el. Az épületet Kálmán (Kohn) Dezső kereskedő vette meg. 1923-ban Koncz Péter építőmester tervei alapján készíttette el a két utcai erkélyt. Az épület Kálmán Dezső és leszármazottai tulajdonában maradt az 1952-es államosítással bezárólag. 1967-ben az ingatlan kezelője a Városgazdálkodási Vállalat lett. [kovács feri képeslap 105]
Hódmezővásárhelyi Népbank székháza (46.414807, 20.319800)
Andrássy út 9. (Műemléki védelem kezdete: )
Épült 1869-1870.
A város legrégebbi, máig fennmaradt emeletes házát Konstantin Emánuel, György és Péter építtették 1869-1870-ben Mózes András telkén, amely egészen a Szent Antal utcáig terjedt. A ház földszinti része nem kirakatsoros, hanem ablakokkal, illetve középen valódi kapuval ellátott volt. Itt nyílt meg Kohn Dezső és Singer ékszer- és rövidárutára, Hódi Lajos divatkereskedése. 1926-tól 1929-ig Endrey Antal ügyvédi irodájának adott otthont. Helyére ezután az 1873-ban alapított Népbank költözött, ekkor az egész földszinti homlokzatot átalakították. Az átépítés során a földszinten üzletnyílásokat alakítottak ki nagy kirakatokkal. A földszinti üzlethelyiségben 1929-től az államosításig Kristó Nagy István gyógyszerész patikája működött. Az 1931-ben itt nyílt meg a Berger rádiós üzlet, Okulárium látszerészeti és fényképészeti szaküzlet. 1935-től édességbolt működik benne. 1983-ig itt kapott helyet az OTP. Jelenleg is üzletek találhatók benne.
Katolikus iskola/Közgazdasági Gimnázium (46.415470, 20.320594)
Szt. Antal u. 5. (Műemléki védelem kezdete: 1958)
Épült 1874.
A mai Szent Antal utcai épület helyén 1776-ban építtetett gróf Károlyi Antal iskolát, tanítói lakással együtt. Ezt lebontva a római katolikus egyház a templomhoz közel 1874-ben építtette Belák János városi mérnök tervei szerint, Regdon Mihály szegedi építési vállalkozó kivitelezésében, az elemi iskolát romantikus stílusban. A Szent Antal utcai Katolikus Népiskolát 1947-ben Belvárosi Katolikus Általános Iskolának nevezték el. 1948—1949-ben a Szent Antal utcai Népi Kollégiumnak adott helyet. 1950-1952-ben Közgazdasági Gimnázium, 1952-1960-ban Közgazdasági Technikum, 1952 és 1968 között Frankel Leó Közgazdasági Technikum, majd 1996-ig Frankel Leó Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola. Eötvös József nevét 1996-ban vette fel. 2008-tól az Integrált Szakképző Központ székhelyintézménye.
A kétszintes épület földszinti osztása: 2+4+4+2, emeleti nyílástengelye 2+4+4+2 elosztású. Az emelet közép részén és két szélén mellvédnél rizalit kiképzés, négyzetrácsos, stilizált levéldíszítései, melyet a fal pompeji vörös és az ornamentika fehér színe jól kiemel. A főpárkány alatt konzolos díszítést találunk. A földszint kváderes, az emelet sima vakolású. A kapubejárat és a kapualj kosáríves és ugyanilyen kiképzésű a kétszintes udvari árkádsor is. Az 1960-61-es átalakításkor az eredeti vakolt kváderes lábazatot műkövesre cserélték át és mindkét árkádsort beüvegezték, ugyanakkor az udvari rész egy-egy terem hozzáépítésével is bővült.
A megnövekedett igényeknek megfelelően 1964-66-ban új szárnnyal bővült, amelyet Bánhídi József tervezett, és a Csongrád Megyei Építőipari Vállalat kivitelezett. Ennek egyemeletes, magas tetős részében tantermek vannak, kétemeletes, lapos tetős része pedig előcsarnokot és igazgatási helyiségeket foglal magában. Az előcsarnokban Darabos István és Forrai Soma gyorsíró tanárok emléktáblái láthatók.
Artézi kút/Nagy András János féle (46.417103, 20.329176)
Kálvin János tér (Műemléki védelem kezdete: 1962)
Épült 1884.
A kutat Nagy András János és neje Mucsi Mária fúratták 1884-ben saját költségükön. Zsigmondy Béla egy év alatt készítette el a napi egymillió liter vizet adó kutat. A kútmedencét Séegner Béla készítette. A víz eredetileg a nyolcszögű káva minden oldalán oroszlánfejes vízköpőn csurgott a lefolyóba. A medence közepén 1 méter vastag, négyszögletű gránitoszlop egyik oldalán fekete márványtáblára vésve, aranyozott betűkkel volt olvasható: „E kutat saját költségökön szülő városunk népének Nagy András János és neje Mucsi Mária készíttették Isten áldása legyen a jótevőkön.” A tábla ellenkező oldalán: „Készítette Zsigmondy Béla mérnök 1883-1884. E kút mélysége 262.6 m. vízbősége 24 óránként 10.000 hlt felirat olvasható. A kút az 1960-as években kiapadt. 1991-ben és 2010-ben is felújították.
Református paplak (46.416625, 20.328519)
Andrássy út 58. (Műemléki védelem kezdete: 1958)
Épült 1833.
A 18. század végén épült református új templom mellé 1833-ban Szél Sámuel református lelkész tervei szerint Jaurnik Miklós kivitelezésében szabadon álló, négyszögű 1+4+2 osztású klasszicista paplakot építtetett a református egyház. A tömegében és homlokzatkiképzésében is egyszerű, a kor stílusának megfelelő épület homlokzatának némi mozgalmasságot az íves párkányú ablakok és az ablakközök kváder vakolás a biztosít. Az államosítás után egy ideig a 3. számú postahivatal működött benne, az északi részben pedig lakás volt. 1987-ben az Alföldi Porcelángyár üzemi múzeum céljára használta. Ez időben a keleti oldalon többhelyiséges árubemutató épületszárnyat alakítottak ki Ennek megoldása kellő összhangban van az eredeti épülettel. Az épületet 1996-ban a református egyház visszakapta és általános iskolaként hasznosítja. most???
Református újtemplom (46.416465, 20.328959)
Kálvin János tér 5. (Műemléki védelem kezdete: 1951)
Épült 1792-1796.
A templom Fischer Boldizsár és fia Ágoston kecskeméti építészek tervei alapján, és kivitelezésében készült. (Vertics Ferenc is készített tervet, de az egyház a hívek nyomására nem fogadta el). A hívek önkéntes munkával és egyéb adományokkal (fuvar, termény, állat) járultak hozzá az építéshez. Az első istentiszteletet 1796-ban tartották, a felszentelésre 1799-ben került sor. Az egyhajós későbarokk stílusú templom hajójának két végén kétemeletes karzat készült. A torony körjárója tűzvédelmi célokat szolgál, sokáig kürtszóval innen jelezték az órákat és negyedórákat. Orgonáját Kováts István János orgonakészítő mester építette, 1840-ben szentelték fel. A torony nagyharagját 1799-ben öntötték, a kisharangot néhány évvel később, a középsőt és a későbbi nagyharangot 1805-ben. 2000. április 16-án emléktáblát avattak Csák József és Losonczy Endre egykori lelkipásztorok tiszteletére.
1792 június 8-án ünnepélyes istentisztelettel megkezdett építkezés után: „Elérkezvén a 12 óra, Ketskeméti Sámuel curator úr meghívta a belső és külső elöljárókat és a kőmives meister Fischer urat20 egy tisztességes ebédre, melyet a Szarvas nevű vendégfogadóban előre készíttetett. - Vége lévén az ebédnek, eljött a meister úr a legényekhez, kik már akkor dolgoztak, s midőn ezek munkájukat a fundamentom gödre szélén pálcájára támaszkodva nézné, a gödör széle be szakadt, s maga Fischer úr is a mély gödörbe bé bukott s keresztül esett a már le hordott téglákonn és meszes ládákonn által bordái el törtek - s ezen veszedelme után 3 hét múlva meg holt és itt Vásárhelyen eltemettetett.”
Kőfal/árvédelmi fal ()
(Műemléki védelem kezdete: 1958)
Épült 1879-?
Az 1879-es szegedi nagy árvíz után a Bocskai utcától a Tarján végéig téglából egy 3 km hosszú gátfalat emeltek. Építését 1879. június 4-én kezdték meg Klein Sámuel építész vállalkozásában Kovács Sándor és Sulyok Pál kőműves vállalkozók. A téglát a Kovács-téglagyárban gyártották. Az egykori Hód-tó partvonulatát követő kőfalon négy kocsi- és kilenc bolthajtásos gyalogos lejárót vágtak. Az eredeti bolthajtásos gyalogos kapukból csak a Csillag, Száraz, Királyszék és Árpád utcaiak maradtak fenn. Ez utóbbit Szerelem-kapunak is nevezték. A Rózsa, az Imre József, a Hunyadi, az Árvíz utcait időközben kocsi lejárókká szélesítették. A falat az 1973-as várostérkép támfalas körgátnak nevezi. A népies nevén Kőfal (Kűfal) az alföldi városok között egyedülálló látványosság.
Tájház (46.412342, 20.322882)
Árpád u. 21. (Műemléki védelem kezdete: 1974)
Épült a XVIII. században
A 417 négyszögöles telken álló épületegyüttes egy 300 hold földdel rendelkező parasztgazdaság városi központja volt, ahonnan a tanyákon folyó termelést irányították, de a tágas udvar és a számos melléképület a városi állattartásnak is helyet adott. A ház építtetője a 18. században Nagygyörgy János módos gazda volt. A főépület nádtetős, vályogfalú, két nagy szobából és egy konyhából álló lakóépület. Hasonló korú a vele párhuzamos építésű lakószobás, szabadkéményes konyhás, katonaszobás épület, folytatásában a kamrával, pincelejáróval, istállóval, kocsiszínnel. Az épületegyüttest népművészeti háznak szánták megmentői, a Népművészeti Ház 1984. október 6-án nyílt meg. A szobában a kemencén és a festett mennyezeten és a szőrös párnavégeken túl, a bútorok őrzik a 19. század közepének hangulatát. Az itt bemutatott anyag a 19. századi vásárhelyi kerámia hagyományainak felhasználásával készült.